A szülők általában az aktív, élénk, tevékeny gyerekeket szeretik. Azokat a lányokat és azokat a fiúkat, akik ismeretlen emberek között is egy-kettőre feltalálják magukat, mindig szépen, hangosan köszönnek, és udvariasan, készségesen, a kérdező szemébe nézve válaszolnak ? a legostobább ?felnőttes? kérdésekre is. Pedig ez nem volt mindig így; a múlt század elején a felnőtt világ általában az olyan gyerekeket értékelte, akiket látni lehetett ugyan (ha valaki meg akarta nézni őket), de hallani szinte soha; a tisztelettől rendszerint elcsuklott a hangjuk, és még taknyos orrocskáikat is lehetőleg halkan szívták, nehogy megzavarják a méltóságteljes ?öregek? társalgásá
Ma az ilyen gyerekek aggodalmat ébresztenek a szülőben. ?Hiába kérem, nem köszön az ismerősöknek ? panaszkodik az anyuka ?, és még, ha felel is a kérdésekre, akkor is motyogva teszi, a világért sem nézne a szemébe annak, akihez beszél.? ?Félénk ? mondja a másik szülő ? otthon remekül eljátszik egyedül, de a többi gyerek között visszahúzódó, magányos.?. Lényegében ugyanezt hangoztatja az óvónő és a tanítónő is a szülői értekezleteken: http://www.csaladilap.hu/cikkek/1638_a_felenk_gyerekrol
Ma az ilyen gyerekek aggodalmat ébresztenek a szülőben. ?Hiába kérem, nem köszön az ismerősöknek ? panaszkodik az anyuka ?, és még, ha felel is a kérdésekre, akkor is motyogva teszi, a világért sem nézne a szemébe annak, akihez beszél.? ?Félénk ? mondja a másik szülő ? otthon remekül eljátszik egyedül, de a többi gyerek között visszahúzódó, magányos.?. Lényegében ugyanezt hangoztatja az óvónő és a tanítónő is a szülői értekezleteken: http://www.csaladilap.hu/cikkek/1638_a_felenk_gyerekrol